Nyitott szemmel Európában /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007/ címmel jelent meg a lapelőd, a Hargita főszerkesztő-helyettese, Füstös Jenő barangolókönyve. A szerző – a kötet alcímének tanúsága szerint – Lisszabontól Jaltáig kalauzolja el az olvasót, térben és időben barangolva. Kikapcsoló, üdítő olvasmány Füstös Jenő útikönyve. A szerző korábbi kötetét szülőfalujáról, Csatószegről írta /Csatószegi mozaik. Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 200/, a kismonográfia tudományos igényű. /Sarány István: Barangolás térben és időben. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 3./
2007. július 2.
Tíz éve halt meg Miklós László /sz. Kolozsvár, 1937. nov. 11./ költő, újságíró. Szemlér Ferenc Százlátó üveg című, kispublicisztikai írásokat tartalmazó könyvében írta, hogy megkülönböztetett figyelemmel olvassa megyéje lapját, a Hargitának hozzá befutó számait. Különösen fontosnak tartja egy-egy falu, egy-egy tájegység népművészetét, népköltészetét, hagyományait bemutató írásokat. Miklós László szerkesztette ezeket az oldalakat. 1974 májusában a Hargita napilap hetilappá alakításának során, a művelődési rovat minden tagját, Miklós László rovatvezetőt, Ferenczes István költőt és Jankó István publicistát, színházi krónikást eltávolították a laptól, más kollégájukkal együtt. Ez valójában tisztogatás, a listát a Szekuritáté nyújtotta be. Miklós Lászlót meglepte a leépítés, mert eléggé pártosan, elkötelezetten írt cikket, verset egyaránt. Az elküldött szerkesztők közül Miklós László volt az egyetlen, akinek rövidesen sikerült laphoz kerülnie, jelesen a Munkásélet hetilaphoz. /Ferencz Imre: Néhány percig a reggel. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 2./
2007. augusztus 9.
Az erdélyi magyar tudományosság jeles művelői munkásságának népszerűsítését, emlékük ápolását tűzte ki céljául az Agora – Fenntartható Fejlesztési Munkacsoport Scientia Transylvanica könyvsorozata. Korábban Molnár Jenő kolozsvári professzor földrajzi írásaiból jelentettek meg egy kötetre valót, legutóbb Kristó András csíkszeredai tanár, neves geológus tudományos írásaiból adtak közre Beszélő tájak címmel egy válogatást. Korán távozott el Kristó András, 1994-ben 64 évesen hunyt el, rendszeresen közölt a Hargitában, a Hargita Népében, a Hargita Kalendáriumban. A könyvben Jánosi Csaba írt Kristó András emlékezete címmel, dr. Vofkori László pedig Kristó András tudományos munkásságát méltatta. /(Borbély László): Kristó András: Beszélő tájak. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 9./
2007. szeptember 17.
Murgu Pál költészete a nyolcvanas években tetőzött, a diktatúra legsötétebb éveiben, amikor is ő kitömte a romániai magyar lapokat és folyóiratokat kommunista rendszert dicsőítő versekkel. Mindezt nem gondolta komolyan. Ez akkor derült ki, amikor a Hargita napilap 1986. január 26-i, ünnepi számában megjelent Jövőnk hitével című verse, alatta pedig ez állt: Nicolae Ceausescu elvtárs tiszteletére. A versike első betűit összeolvasva így hangzott: költészet és kényszer. Ez az akrosztichon akkor szörnyű merényletnek tűnt. Murgu nyilatkozatokat írt, magyarázta a bizonyítványát, nem így akarta, valahogy a versszakaszok összekeveredtek… Az utca embere élvezte a helyzetet, a költőből egyből hős lett az elkövetkező időben. A rendszerváltás Murgu Pál magánvállalkozóként lapcsinálással és lapterjesztéssel foglalkozott. /Ferencz Imre: Költészet és kényszer. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 17./ Brassói Murgu Pál néven vicclapokat /Borúra Derű, Szatír, Piroska, Vacak/, színes lapokat /Bűntény, Heti Horoszkóp, Horror, Katasztrófa, Kuriózum, Rázós, 100 %, 7 Vége/, egyéb újságokat /Emlékeztető, Mini, RMDSZ Értesítő/ adott ki Csíkszeredában.
2008. február 23.
Negyven éve, 1968. február 23-án jelent meg a Hargita Népe lapelődje, a Hargita első száma. Borbély László másodmagával indulása óta, most már csak nyugdíjasként, a lapnál dolgozik. Csapatostól jöttek annak idején ide az egyetemről, Balogh Edgár publicisztikai szemináriumából. Négy-öt kollegájával Borbély László már három évvel korábban államvizsgázott, mások egyenesen az egyetem padjaiból érkeztek Csíkszeredába. 1968-ban a megyésítéssel magyar nyelvű napilapok indultak az országban. Később a Hargita Kalendárium megjelenése tovább növelte a szerkesztőség tekintélyét. Hiánypótló néprajzi, helyismereti, történelmi írásokhoz jutott a Kalendáriumban az olvasó. Az alapító főszerkesztő, Albert Antal érdeme, hogy külmunkatársként neves publicistákat, írókat foglalkoztatott. Szabó Gyula folytatásokban közölt regénye, Székely János műterem-látogatásai, Beke György riportjai színvonalas olvasnivalót jelentettek. Egy idő után a hatalom pártkatonákat küldött a szerkesztőségbe. Nagy érvágást jelentett később a napilap megszűntetése, hetilappá zsugorítása. Azután megint napilap lett a Hargita. Az utolsó években megtiltották a magyar helységnevek használatát. Az 1989-es változás után többségi akarattal főszerkesztőnek választották meg Borbély Lászlót. /Borbély László: 1968. február 23-án jelent meg lapelődünk, a Hargita első száma. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 23./
2008. február 29.
A Hargita napilap első száma 1968. február 23-án jelent meg, mint az újonnan létrehozott Hargita megye sajtóterméke. Albert Antal főszerkesztő az Előre országos napilaptól jött az újsághoz. Az első lapszámban Branis László, az RKP Hargita megyei bizottságának első titkára cikke is szerepelt. A Hargita első munkatársai (közülük Hargita megye szülöttjei Hecser Zoltán, Kolozsi Márton, Zöld Lajos) mellé tanárok igazoltak át rövidesen, mint Borbély László, Bálint András, Bogos Sándor, majd egyetemet végzett, főleg a kolozsvári filológiáról jött fiatalok érkeztek, köztük Miklós László, Bagdi Sándor, Zsibói Béla, Ferenczes István, Oláh István, Molnos Lajos és mások. A lap megnyert külmunkatársaknak olyan írókat és költőket, mint Szabó Gyula, Székely János, Kormos Gyula, Beke György, Kányádi Sándor, Fodor Sándor, Cseke Péter stb. Az első években a Hargita példányszáma elérte a 28 ezret. Létrejöttének hatodik éve után, 1974. májusától hetilapként jelentették meg, kis formátumban. Takarékosságra hivatkoztak, valójában leépítés, tisztogatás történt, a művelődési rovat minden tagját eltávolították – Miklós László költőt, Ferenczes István költőt, Jankó István publicistát, színházi írót és másokat. 1976. május végéig nyolc oldalon jelent meg, majd ismét napilapként a hetilap méretében látott napvilágot, de négy oldalon. 1989. december 23-án látott napvilágot a Hargita Népe első száma. 1990. január 10-én jelent meg a Nyilvánosság rovat, amely közölte a Hargita lap és munkatársai elleni támadásokat, véleményeket is. A Hargita Népe 1994-től átállt a régi nyomdatechnikáról a számítógépes tördelésre. Mindvégig a megyei tanács alárendeltje, ennek hatáskörében működik, de pénzügyi szempontból önfinanszírozó, önellátó. 2007. november elsejétől a Hargita Népe színes lapként jelenik meg. /Ferencz Imre: A Hargita és Hargita Népe negyven éve. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 29./
2008. február 29.
Zöld Lajos hetvenötödik születésnapján visszatekintett életére. Nagy része volt abban, hogy újjáépítették a gyergyószárhegyi kolostort és kastélyt, létrehozott egy művésztelepet, és képtárt alapított. A művésztelep megalapítása, a kastély és kolostor felépítése, a képtáralapítás „ólomnehéz szülőföldszolgálat volt, nagyon kevés örömmel és sok-sok megaláztatással, de valakinek vállára kellett vennie ezt az igát is. Nekem adott az Isten tehetséget hozzá. ” Eddig öt könyve jelent meg. Negyven esztendővel ezelőtt Albert Antallal, Kolozsi Mártonnal és Hecser Zoltánnal tervezték el a Hargita napilap arcélét, veszélyben látva a magyar anyanyelvet. A Hargita, majd a Hargita Népe újságíróinak meghatározó volt a magyar kultúra őrzése. Albert Antal, Kolozsi Márton, Bogos Sándor, Papp Dezső és Randják József újságírók már eltávoztak az élők sorából. Ez a napilap tisztességes szülőföldszolgálat volt. /Zöld Lajos: Az igaz szó legyen az újságíró büszkesége. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 29./
2008. április 9.
Szécsi Antal Székelyudvarhelyen élő nyugalmazott tanár pedagógusi pályájának közel felét az erdővidéki Vargyason töltötte Két könyvvel állt elő. Az egyikben – Falu a Látóhegy alatt – vargyasi éveit írta le, másikban – Kapuállítók hitével – hosszas pedagógusi pályájának tanulságait összegezte. Szécsi Antal nemcsak tanított, nevelt is, gyermekeket és felnőtteket egyaránt. Életútját számba vevő könyve végén felsorolta pedagógiai témájú írásait. Zömük a Közoktatás elődjében, a Tanügyi Újságban jelent meg, de közölt az A Hétben, a Korunkban és a Hargitában is. „Jelenleg egy Vargyashoz kapcsolódó könyv megírása foglalkoztat: dr. Borbáth Károly, tragikus körülmények között elhunyt, legendás tudású történész életútja. Kutatok, levelezek, gyűjtöm az anyagot” – vallott a szerző. /Borbély László: Küzdelmes évek krónikása. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 9./
2008. május 3.
Ferencz Imre /sz. Kászonaltíz, 1948. szept. 28./ költő, szerkesztő Bukarestben folytatott egyetemi tanulmányokat. 1972-től a Hargita munkatársa. Publicisztikai írásainak javát könyvekbe menekíthette, vallja, az utóbbi két év terméséből állt össze a Búcsúrepülés című /Alutus Kiadó Csíkszereda 2008/, amely a Vadvessző, a Gyufa a zsebben, az Utánrendelés utódokról és a Madár a fényben címűek után az ötödik. /B. D. : Búcsúrepülés. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 3./
2009. december 4.
Orendi Éva grafikusként a nyolcvanas években, a Hargita napilapban megjelent karikatúrái révén vált közismertté. Régebben kiállításai voltak, egy ideje viszont eltűnt. Amióta állatvédelemmel foglalkozik, kevés ideje marad a rajzolásra, magyarázta. Orendi Évának /sz. Székelyudvarhely, 1948. jún. 3./ több mint egy évtizeden át a Hargita Népe közölte karikatúráit. Több kiadványt illusztrált. Később állatvédő lett, a kóbor kutyák részére létrehozta az önkormányzat segítségével Csíkszeredában a Pro Animalia Alapítványt. /Jánossy Alíz: A beszédes karikatúráktól a kóbor kutyák pártolásáig. = Krónika (Kolozsvár), dec. 4./
2009. december 18.
Kristó Tibor Napnyugatra tartok című verseskötete a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadónál jelent meg. A szerzőt a Hargita, majd Hargita Népe napilap újságírójaként, néprajzi tárgyú írások szerzőjeként ismerik legtöbben, azonban költőként sem volt terméketlen. /P. Buzogány Árpád: Napnyugatra, vagy inkább másfelé kellene tartani? = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 18./
